2018. január 31., szerda

Dubai hangyák 🐜🌴

Rengeteg fotót és videót csináltam nektek Dubaiban, és 6 fajjal sikerült találkoznom a nyaralásom során. Élménybeszámoló, és összegzés következik az utazásról a legjobban sikerült képekkel:

A környezetről:
Engedjétek meg, hogy röviden említést tegyek kicsit a környezetről. Dubai mindenek előtt óriási város, négyzet-kilométer alapján majdnem nyolcszor akkora mint Budapest. Volt amikor térképről kinéztünk magunknak egy-egy távolságot, azt gondoltuk majd lesétáljuk azt a két háztömböt, ám odaérvén derült ki, hogy vagy két óra alatt érnénk oda. Szóval számos újratervezést igényelt a dolog.

Dubai pénzneme a dirham, 1 dirham nagyjából 70 forintnak felel meg. A kaják borzalmasak, muszlim ország lévén disznóhúst nem esznek, és általában is elmondható, hogy kevés hús fordul elő az étkezésükben. A kisboltokban kevés a termékválaszték, és azokból is kevés van készleten. Nem ritka, hogy bizonyos termék amit keresel már elfogyott, vagy már csak egy-két selejt darab árválkodik belőle a polcon. Ja, és a benzin literje olcsóbb mint a vízé...
A városban rengeteg pálmafa van, de ami a legmeglepőbb, hogy a város szélén - ahol kopár sivatagra számítottam - dús pálmaerdők fogadtak. Többnyire telepítettek persze, de viszonylag sokat kellett autózni még onnan ahhoz, hogy viszonylag érintetlen sivatagot találjon az ember.

Dubaiban általában kevés az érintetlen terület. A városban szinte minden parkba vagy zöld területre öntözőrendszerek vannak telepítve. A por megkötése miatt amit nem lehet beépíteni, azt amint lehet azonnal parkosítják.
Sok helyen az út szélét ilyen dús, 15cm vastag porcsin-takaró borítja:

A sivatagban igen érdekes a hangyák előfordulása. Az emberek környezetében egyszerre 2-3 faj is felfedezhető, többnyire ugyanazok, amelyek a városban is megélnek az ember környezetében. Házak között, tákolmányok alatt, ahol víz, és némi leeső morzsa előfordul számukra. Viszont érdekes módon, amint pár száz méterrel arrébb sétálunk olyan puszta, érintetlen, élettelen homokot látunk csak, akár a cikk elején lévő képen. És ez terjed a végtelenségig - pontosabban a következő emberlakta területig.
Saját véleményem szerint ezekre a kis "szigetekre" az emberek akaratlanul telepíthették be ezeket a hangyákat. 

Most nézzük a hangyákat:
Az első és leggyakoribb faj amit kiszúrtam a városban, első látásra egy pici gyepihangya fajnak tűnt. Később azonban kiderült, hogy inkább Monomorium faj, mintsem Tetramorium. A városban is gyakran találkoztunk vele a járdán. Fekete potroh, vörös tor, vörösesbarna fej. Ránézésre kb 3-4mm hosszú lehetett, és beköltözött a járdakövek közé, parkok szélére, virágágyásokba, pálmafák tövébe,  és gyakorlatilag mindenhová.
Monomorium subopacum
Monomorium dichroum
Szintén a városban egyszer volt szerencsém találkozni Monomorium dichroummal is. Begyűjtöttem egy dolgozóját.
Sajnos ennél jobb képet nem tudtam róla készíteni a sötét hotelszobában (mármint nem a szoba volt maga sötét, hanem akkor volt mindig sötét amikor este hazatévedtünk :D ). Viszont ezen a képen is látszik a gyönyörű sárgás színe, és a jellegzetes, nyúlánk Monomorium fejformája. De a kedvencem a potroh elején látható aranysárgás színátmenet. Pompás hangyafaj!

Érdekes módon egyetlen Tetramorium vagy Lasius fajjal sem találkoztam a városban, pedig nálunk Magyarországon ez a két leggyakoribb faj az ember közelében.

Hypoponera eduardi
A második és egyben legmeglepőbb faj, akivel a városban találkoztam először kissé szokatlan és ijesztő látványt nyújtott. Egységes sorokban masíroztak ezek a nyúlánk bestiák a strand melletti járda szélénél.
Telefonra korábban feltöltött képek alapján Hypoponera eduardi-nak azonosítottam külseje alapján, ez az elképzelésem később megerősítést nyert itthoni azonosítás alkalmával is.

5mm hosszú, külseje alapján úgy tűnik, hogy van fullánkja, viszont gyűjtöttem belőlük több alkalommal is több dolgozót, de egyszer sem csíptek meg.
Erős rágói vannak, és külsejük alapján - tippem szerint - átlagnál magasabb pára és húsigényük lehet. 
Sajnos erről a fajról nagyon kevés információt találtam. Tartásáról szinte semmit, elterjedéséről viszont kiderült, hogy Nyugat- és Dél-Európában, Chilében, Dél-Afrikában, illetve Új-Zélandon is előfordul ez a faj. Ebből arra következtetek, hogy igen alkalmazkodó, és valószínűleg sikeres szaporodási stratégiájuk lehet, mely megállja a helyét különböző időjárási körülmények között is.


A következő kutatási terület egy kicsiny park volt (Al Khabaisi Park), mely kb 200m hosszúságú volt, és körben forgalmas utak határolták. Nem éppen a legtermészetesebb környezet, de Dubaiban sajnos nem válogathat az ember, elhagyatott terület nemigen van a városban, csak ilyen gondozott parkok.
Itt több fajt is sikerült beazonosítanom. Ugyanabban a környezetben fordult elő a már fent említett Monomorium subopacum, egy pici, fürge fekete Lepisiota sp., és.. - első látásra nem is hittem a szememnek - de egy Pheidole sp. faj. Természetesen a majorját szúrtam ki élőször, és utána már az aprócska dolgozók faja is egy csapásra nyilvánvalóvá vált. A majorjai 4mm-esek voltak, fekete potroh, vörös fej és tor. Nem hittem volna, hogy egyszer majd egy közönséges parkban láthatok Pheidolét..


A város szélén, az utolsó háznál a sivatag szélénél botlottam bele életem első Cataglyphis fajába. Nézelődtem, és épp megjegyeztem a páromnak, hogy az a pók pont úgy fut a homokban, mint az áhított faj.. Majd miután jobban megnéztem rájöttem, hogy éppen életem első Cataglyphiséhez van szerencsém.
A gyors mozgású dolgozó fekete potrohát az égnek emelve szaladt át fürgén előttünk. Vörös feje, és vörös tora van, és a lábait nem mérve 12mm hosszú. Viszont a lábai miatt ránézésre ennél jóval nagyobbnak, akár 2cm-esnek tűnt. Ezek alapján valószínűleg Cataglyphis nodus-al találkoztam, ami elméletileg hazánkban is előforduló faj.
Sajnos az alkalom épp nem volt megfelelő a további kutatáshoz, mert éppen átszálltunk buszról dzsipre, ami kivitt aztán a sivatagba. Ez a fürge, hosszú lábú faj amúgyis igen nagy területet járhat be, tehát ha tovább ott időzünk, akkor sem lett volna egyszerű megtalálni a fészkét.

Mindenesetre azt az egy dolgozót kapszulába tettem, és magammal vittem későbbi megfigyelésekre. Este a szállásra visszatérve fedeztem fel egy különleges tulajdonságát, amit már korábban is sejtettem. Kicsi volt neki a kémcső, és valami tiszta felületen szerettem volna lefotózni, ezért pohárba tettem. Ekkor vettem észre, hogy a Cataglyphis nodus nem képes megtapadni az üvegen! :)

Most, hogy ismerem ezt és a többi képességét, úgy gondolom, hogy a Cataglyphis kiválóan alkalmas faj lehet otthoni tartásra. Nagy méretű, aktív, agresszív, fürge faj, aki nagy területet jár be, tehát jól néz ki nagy méretű farmban. Ráadásul még az üvegen sem képes megtapadni, tehát bátran tarthatjuk szabadkifutós, tető nélküli kifutóban. Annál is inkább, mivel meleg, száraz környezetet kedveli, ezért nem probléma neki, ha a formikárium átveszi a szoba klímáját - persze fűtést igényel azért. Alacsony páraigényéhez pedig hozzáfűzném, hogy ennek ellenére a fészket azért jó ha 50-60%-ra párásítjuk. Egyszóval ha lesz szerencsém királynőt venni, igyekszem nevelni majd egy saját bolyt is belőlük. :)



A végére hagytam a jó hírt: legnagyobb örömömre sikerült begyűjtenem egy teljes bolyt! Nem valami különleges fajból ugyan; a gyakori Monomorium subopacum-ból. Íme a 7mm hosszú királynőjük: 

Korábban nem volt még saját Monomorium fajom, annak ellenére, hogy hazánkban is meglehetősen gyakoriak. Nálunk a Monomorium pharaonis alfaj terjedt el,  mely egy invázív faj - gyakran ők költöznek be panel lakások falaiba - rengeteg gondot okozva ezzel a lakóknak. 

A Monomorium subopacum dolgozói 3mm-esek, fekete potrohuk van, vörös toruk, és egy árnyalattal sötétebb vörös fejük. 20-25 dolgozót gyűjtöttem be a királynő mellé, ebből sajnos néhány elpusztult az út során, de a többiek nagy hasznára válnak a bolynak. A királynő hazatérésig három, majd egy hét alatt összesen 6 db petét rakott le a kémcsőben. Reményeim szerint rendszeres etetéssel szép nagy kolóniát sikerül majd duzzasztani belőlük. 

Érdekes dolog amit megfigyeltem, hogy ennek a vadon fogott bolynak a dolgozói folyamatosan a lezárt kémcső szivacsánál próbálkoznak szökni. 20 dolgozóból legalább 5 mindig ott ácsingózik. Ezzel jelentősen nehezítik számomra az etetésüket. 
Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy a kezdetektől kémcsőben nevelt boly sokkal szelídebb - ők nem tudják milyen a külvilág, és sok esetben akár félnek is a kémcső pereménél tovább merészkedni ha nyitva hagyom azt számukra..
Más bolyokon figyeltem meg, hogy a hangyák megjegyzik hol nyílik a formikárium és oda állnak a nyíláshoz, várva az újabb etetést. Ezek az érdekes viselkedések mindig bizonyosságot jelentenek számomra a hangyák memóriáját, tapasztalatait és tanulási képességeit illetően! 
Hypoponera eduardi megpróbál a szellőző lyukakon bejutni a kapszulába
félelmet nem ismerő madár a főút mellett keresgél - háttérben a jellegzetes krémszínű helyi taxi

a fajok azonosítását illetően információhiány 
miatt a tévedés jogát fenntartom.
Hangyász.